Part 1.

Orsi az a lány, aki odaköltözözz a lakásomba.

3 hónapra egyelőre. Neki kellett albérlet.
Abban maradtunk, hogy ott lakik, fizeti, én ha hazajövök, akkor ugyanúgy hazamehetek.
Két héttel ezelőtt szóltam-üzentem hogy jövök.
Megérkezem.
Az alábbiak fogadnak.

A falon lyuk, mert kirugta a gipszkarton falat.
A sarokkád olajfestékes
A komód egyik fiókja széthullott.
A gépem (PC) nem működik, eltünt róla minden program - aztán kiderül, hogy a tesója próbálta bekacsolni.
(Megjegyzés: a gép sunyi módon ugyanoda volt visszatéve, ahol szétszerelve hagytam...)
Majd az utolsó: ja...tesóm is itt lakik...

Hétfőn talk-talk lesz. Mert ez így nem jó. Főleg úgy, hogy enyém a felelősség mert az én nevemen van minden, a butorok pedig az ÉN tulajdonom.
Gyakorlatilag ott minden az enyém. Üres lakásba költöztem be.

Minden.

Interesting...

Mindenesetre nagy segítség nekem mert eddig sem kellett (míg kint voltam) kifizetni a bérletet. Most hogy itthon vagyok természetesen fizetek majd bele, de ez, így nem mehet tovább.

Ahogy más sem...

Part 2.

A péntek este elég jól sikerült!

A Henry J. Beans-ben indult fél 7kor: sörrel és vilmos körtével, aztán a Szimplában folytatódott.
Jól éreztem magam egészen olyan este 10-11-ig, amikor is a Szimplakertben hirtelen úgy éreztem, mintha nagycsoportban lennénk a homokozónál, azon vitatkozva, hogy ki ad puszit a szoknyás kislánynak mielőtt hazavisznek a szülők minket...

Elég legyen ennyi...