A válaszom egyszerű: mert nem érzem úgy – sajnos – hogy itthon, Magyarországon, a hazámban, az otthonomban egyről-a-kettőre jutnék idén.
Vagy akár jövőre.
Vagy akár 2010-ig.
És nem, azért mert lusta vagyok, nem dolgozok, szarok a világra és segélyből élek.
Az itthoni körülmények (és ezzel, aki akar vitatkozhat) elértek egy olyan határt a szakadék szélén, ahonnan Fekete Laci legyen az, aki visszahúzza.
Márpedig gyanítom egy jó darabig nem fogják visszahúzni (még Fekete László sem…).
Majd’ 30 évesen lakástalanul (saját), megtakarítások nélkül, szart sem ér az ember.
Én nem leszek az, aki egyik napról a másikra él és mindig azt kalkulálja, hogy melyik számlát csúsztatja, hogy kijöjjön a pénzből egy hónapban – még úgy is, hogy vállalkozása van.
Sajnos egyesek hajlamosak ezt félreértelmezni: ezeknek az embereknek a vállalkozó aranyfukszos, ötösbömössel rohangáló havi millákat kereső echte ungarische hazánkfia.

Hát tévednek…

Aki valaha lakott külföldön, az tudja miről beszélek (én laktam).

Egyszerűen MÁS.

Ott is ugyanaz a szar van mint itt, de az emberek nincsenek lelakva, nem vágnak savanyú képet és úgy egész általánosságban nem olyan fejjel közlekednek a városban, mint akiknek apját-anyját megölték. És az egyszerű embert is megfizetik. És tisztában van a napi felelősségével - legyen poastás, kukás vagy pék.

(Én láttam Londonban kukást, akit félve(!) kértek meg fiatalok, hogy segítse már őket útbaigazítani az éjszakai buszjárathoz, és hogy ne haragudjon, ha zavarták. A kukás mosolygott. És takarított tovább…A világ egyik legnagyobb terét. Nem hőzöngött, nem küldött el az anyádba. Dolgozott. MERT EZ A MUNKÁJA! És tudta, hogy neki EZ ÍGY JÓ!)

Más.
Nagyon más.

No meg ugyanezzel a saját munkával (és ugye lehetőségeim hál’istennek vannak!) nem ennyi pénzt lehet keresni.
Ez az elsődleges cél.
Én élni szeretnék!
Jól.
Csak olyan szinten, ami nekem megfelel.
Nem görcsölni. Nem betegeskedni. Nem idegeskedni.
Se drogos, se alkoholista nem kívánok lenni 50 éves koromra a teher alatt.
Ha már teher, legalább fizessék meg.
Most még megtehetem.
Néhány év múlva nem.
Hát ezért.
Semmi másért...