Kedden érkeztünk London Lutonra.
Az iwiw-en találtam egy Doki becenevű srácot, aki 13 font/főért elvisz benennünket  a házhoz, amit ideiglenesen kinéztünk magunknak.
A házat a Student House Limited ceg adja ki..akik magyarok.
A srác, aki már 5 éve él kint (csak azért nem adom meg az iwiw, adatlapját mert ellentétben másokkal ÉN nem vagyok paraszt), elég érdekesen indított: először is csak a Turnpike Lane-ig “mehettünk”…onnan ő vitt bennünket kocsival.
Mivel 3an voltunk, elég sok volt a cucc. Az egyiket betette egy közeli házukba, majd a kocsival elvitt bennünket a szállásra.
Közben egy amway-gyémánt fokozatot megszégyenítő dumát nyomott, hogy “itt magyarokkal nem kell foglalkozni, mert lehuzzak az embret es atvagjak(figyelem, achtung, pozor-pozor meg beware!!!) meg hogy, “ha ti is boldogok vagytok, akkor én is…”
Én már itt úgy gondoltam, inkabb meg sem szolalok.
A lényeg: a lakás kritikan aluli volt. Szutyok, kosz, rossz WC, KO fürdőszoba.
Egy kis szobűt akart 110font/hétért kiadni..nekem. A duplát 130ért
Egy nagyon sok egy ilyen szarért.
A leérdekesebb az volt, amikor azt mondta, döntsük el, hogy kivesszük egy hónapra (persze utána majd átkerülünk az új lakásba, ami már nem ilyen, hanem jobb, meg IKEA meg csiricsáré…).
Mondtuk: menj el a csomagért és addig eldöntjük.
Erre Ő: először döntsük el, aztán hozza a csomagot.
Ekkor akartam átharapni a torkát.
Mivel mondtam neki hogy en azert a single room-ert nem adok annyit (110font), ezert megkerdezte, mennyit adnek akkor.
Mondtam neki, ezert semennyit.
Nem szolt.
De szerintem nem is baj.
A magyar ember (mar aki olyan), tényleg mindenhol magyar…
Minél többet, minél jobban lehúzni…mindenkitől.
Az otthoni beidegzodeseket nehez ledobni egyeseknek...

Peti barátnőm és a baratnője találtak lakást: zone 3.
Én most az egyik ismerősömnél lakom, az exbarátnőm unokatestvére.
Megy haza tíz napra, üres lett a szoba. Bekérezkedtem.

Közben rámentem a munkákra és a lakásnézésre is.

A második nap (szerdán) már meg is volt az eredménye…