Sütött a nap. Vasárnap. Ó de szépen!
A sok hülye angol meg azt hitte itt a nyár, és mindegyik egy szál ingben meg semmi szoknyákban kezdett el előttem billegni, akár a barázdabillegetők.
A nőkkel nem volt bajom (miért is lenne), de a buzi üzletember párokat soha nem fogom megszokni. Amikor egymás hátát simogatva mosolyognak rád (franc tudja mit néz éppen az emberen), vagy egymás kávéját kedélyesen kavargatják, mikozben egymásra mosolyognak.
És bár a ’Costumer is a King!’, jönnek a hülyébbnél hülyébb kéréseikkel: mangó shot kell neki a kávéba, meg 'vanyillia', meg puncs,meg Frappe Latte (hát itt a nyár!), meg mindegy csak hideg legyen.
Nincs nekem bajom a homókkal, ha megmaradnak a homokozón belül.
És nem nyalogatnak fasz alakú nyalókát, mint a többi barom Pesten a melegfelvonuláson.
Ha megmaradnak maguknak, az jó. Ha nem hirdetik. Ha nem kérkednek vele.
Mint Alföldi Robi.
Az az ember, akiről meg nem mondanád.
Hogy az.
És akit nem csak azért tisztelek, mert tehetséges művész, hanem mert hozzá nem is hülye.
Vidéki, na!
De visszatérve: puncs.
Kész voltam.
Kedvencem a következő: One caramell Latte, one decaf cappuchino with soya milk, with no froth, and whipped cream on top, but no chocolate.
Mire a géphez fordulok, el is felejtem az elsőt.
A másik sztár ez: one decaf espresso please.
Kérdezhetném: Minek iszod barátom??? Igyál vizet.
Házipálinka alkohol nélkül. Detto.
Azaz víz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.