Nálunk a családban már-már hagyománnyá nőtte ki magát, hogy húsvétkor mamámnál (anyai) ebédelünk, szűk körben. Anyáék, Andi (tesóm) a férjével Gyulával, én (egészen eddig) Ágival, keresztapámék a két fiú unokatestvéremmel, meg Mama.
Általában én elázok.
Írhatnám, hogy bebaszok mindig, mint az állat, de azt nem bírja el a nyomdafesték.
Keresztapám mindig hektószámra hozza a piát: bor, sör, whiskey, egyéb likőr a tyúkoknak, mi viszünk páleszt, sört, mézes és paprikapálinka, egyéb jóság.
Ennek általában az a vége, hogy Gabibácsi már délután 2-3 fele – kaja után - ülve alszik, a többiek jól vannak én meg vigyorgok és folyamatosan pofázok.
Idén elmarad a napján, egy hetet csúszik.
Pedig keresztapám már bekészítette új szerzeményét: a Heineken sörcsapot.
Hát… ez is szép lesz. Jó lenne ott lenni…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.